▲Prológus▲

Mit ér az élet, ha nincsen pénzed? Egy nap, mikor épp suliba indultam a legjobb barátaimmal, hirtelen 1 rendőr állt meg előttem.
-Maga Emily Costanze? - kérdezte a biztos úr. Mi csak ledermedve álltunk előtte. - Hmm?
-Ööö igen. Miért?
-Az apját letartóztattuk. - innentől az életem romokba hever.
Hazaérve anyát kérdőre vontam.
-Anya! Mi.... - láttam hogy a földön sír. Soha nem láttam még ilyen helyzetbe. - Anya, minden rendben?
-Nem, semmi sincs rendben! El kell költöznünk.
-De,de,de miért? - kérdeztem már-már én is sírva. nagyon szeretem ezt a házat, a szobámat meg mindent! Itt laknak Christináék 5 háztömbnyire.
-Mivel ez egy nagy lakás, és már csak én tudlak eltartani, nem tudom a fűtést, vizet, áramot fizetni. Sajnálom, de Magyarországra költözünk.
-Hogy hova? - kérdeztem kikerekedett szemekkel. - De hát, itt vannak a barátaim, a munkám.
-A döntésem..Végleges. - ahogy kimondta én máris a szobámba rohantam. Ez nem lehet, ez csak egy álom, ez csak egy álom...

Sziasztok!! Ez lenne a prológus :) Remélem tetszik!! Az első rész azt jövőhéten hozom. Addig is puszi xx